2020.03.12.
Éppen marketingtervezés-órán ültem az egyetemen, amikor jött a bejelentés, hogy másnaptól nem kell bemenni az iskolába: a vírus ugyanis elérte hazánkat is.
Senki nem tudta, hogy mi fog következni. Az eredeti terv szerint úgy gondoltam, hogy Pesten maradok, csinálgatom a dolgaimat. Kínából hazaérkezésem után fél évet Nyíregyházán voltam, 2019 szeptemberében jöttem újra Pestre, amit már nagyon vártam. Aztán pedig már a tavaszt vártam, hogy jöjjön a jó idő, lehessen programokat szervezni. De amikor kiderült, hogy itt most komolyabb dologról van szó, akár több hetes bezártság is lehet, hazamentem a családomhoz és együtt töltöttem velük a karantén időszakát. Kettős érzések kavarogtak bennem. Az egyik részem csalódott volt, hiszen olyan jól elterveztem, mi mindent fogok csinálni, hogy fog telni a tavaszi időszak, azonban a másik részem örült, hogy újra a családdal együtt lehetek ilyen sokat. Már nem is emlékszem arra, utoljára mikor volt példa erre. Igazából lehet, hogy sosem, hiszen mindenki mindig úton volt,intézte a saját dolgait, de most egy kicsit meg kellett állnunk, át kellett szerveznünk az életünket a karantén helyzetre. Kinek mik a feladatai, ki melyik szobában fog dolgozni, és vajon hogyan fogjuk egymást kibírni a nap 24 órájában. Végül aztán ezzel szerencsére semmi probléma nem volt. :)
Igaz, hogy online tanítás lett az egyetemen, de szerintem sosem volt ennyi dolgunk, mint abban a félévben. A beadandók száma megkétszereződött, még több határidőre kellett odafigyelni, és úgy kellett a minimum négy különböző csoportmunkát is levezényelnünk, hogy közben több száz km volt közöttünk. Az első lépés az volt, hogy készítettem egy óriási táblázatot, amin vezettem a teendőket, hogy átlássam, milyen feladatok várnak rám. Az első pár hét csak a sulis dolgokkal telt el.
Nánási Pál még február környékén hirdetett egy fotós versenyt, a Big Shot-ot, amelyben fotósok mérhetik össze a tudásukat. Úgy kell elképzelni, mint az X Faktort, csak a fotózásban. Előválogatók voltak, majd kiválasztották a TOP 10-et… igen ám, de a TOP 10-et már nem tudták kihirdetni, hiszen ekkor megérkezett a vírus és nem tudták folytatni a versenyt (erre a versenyre akkor én nem jelentkeztem). A karanténhelyzetre való tekintettel ezért kitalálták, hogy minden hétre hirdetnek egy Big Shot Házi Feladatot, amelyre mindenki jelentkezhet, aki szeret fotózni, nemcsak azok, akik az eredeti Big Shot-ra is neveztek.
Minden héten volt egy téma, ami köré kellett a fotókat elkészíteni. A fotók mellé egy kis videót is kellett felvenni, amelyből Pali a Youtube-ra állított össze adásokat. Minden héten kiválasztotta a TOP 10-et, amelyek közül a közönség szavazásával került ki a heti győztes.
Az első három hétben csak megfigyelő voltam. Nagyon tetszett a műsor, rengeteg kreatív és ötletes képet küldtek be az emberek. Úgy voltam vele, ha lesz olyan téma, amire rögtön van ötletem, én is beküldök majd egy fotót. A 4. hét feladata az önarckép volt. A verseny menete úgy zajlott, hogy csütörtökön jött ki az új adás, amelynek a végén elmondta Pali a következő heti feladat témáját, amelyre a fotókat hétfő éjfélig lehetett beküldeni. Vasárnap a családdal éppen az egészségügyi sétánkat tettük meg (emberektől távol a város szélén) egy kis mezőn, amikor anya talált 2-3 virágzó faágacskát. Amikor megláttam, máris megjött az ihlet, tudtam, hogy milyen fotót fogok elkészíteni. Hétfő délelőtt még pizsamában, kómás fejjel gyorsan kipróbáltam az ötletemet, hogy jó lesz-e. Négy hét után végre újra kisminkeltem magamat, összeszereltem az állványt, majd kiültem az étkezőbe az ablak elé. A fény még pont jó szögből érkezett, de nem volt túl sok időm. A koncepcióm az volt, hogy az ablakon beszűrődő napfény által a virágzó ágacska árnyéka az arcomon látszódni fog és olyan lesz, mintha rám festették volna. Elkészítettem a fotókat, kiválasztottam hármat, megszerkesztettem, majd ezután jött még a ,,nehezebb” rész: elkészíteni a videót, amiben elmesélem, milyen fotót készítettem és miért. Nem túl gyakran beszélek csak úgy magamnak a kamerába, ezért először kicsit szokatlan volt az egész. Igyekeztem nem túl sokat beszélni és összeszedetten elmondani a dolgokat. Majd utána a videót és a fotókat el is küldtem és izgatottan vártam a csütörtök estét. Őszintén csak az volt bennem, ha csak 1 másodpercre mutatják már a fotóimat, már az óriási dolog számomra.
Egy kis "Behind the scenes" videó:
Csütörtök este anyát és apát is a TV elé ültettem, hogy ,,élőben” követhessük majd a Youtube-adást, sőt még a bátyám, Marci is néha-néha benézett, hogy mi újság. Próbáltam nyugodt maradni, de azért természetesen bennem volt az izgatottság. Nagyon szuper képeket küldtek be ismét a játékban résztvevők. Voltak az én elképzelésemhez is hasonló koncepciók, de kicsit másként oldották meg a feladatot a fotósok. Ahogy már korábban említettem, elég sok idő eltelt, hogy bármiféle motivációm legyen arra, hogy egy kis sminket magamra tegyek, ezt a videómban is elmeséltem, és ezzel nem voltam egyedül. Több versenyző is megemlítette, így először ezt a kis részletet vágták be a videómból. Szerintem mondanom sem kell, hogy már kész voltam teljesen ettől is..., majd felvillantak a fotóim is... Elérkezett a TOP 10 kihirdetése. Pali névsor szerinti sorrendben mondta el a versenyzőket, így nem volt nehéz követni, hogy van-e még esélyem vagy már nincs. Mikor Pali hirdette ki a TOP 10-et, egy résznél csatlakozott hozzá a kislánya Mici és a kutyájuk Sári, így a következő versenyzőnél, akit pont bejelentett ők is ott voltak. És akkor elhangzott: “akkor mehet a következő? Magyar Sára képe…….” Ebben a pillanatban sikítva felugrottam a szomszédok örömére, és nem hittem el, hogy mi történik. Pali olyan szépeket mondott a fotómról, amiket soha nem fogok elfelejteni (sőt még Mici is megjegyezte, hogy tetszenek neki is a fényképek). Elmondani nem tudom, hogy milyen nagy dolog számomra, hogy Nánási Pál fotóművész értékelte a képeimet. Az a fotós, akit már 12 évesen követtem, akiről interjúkat néztem. Kiemelte, hogy az egyik dolog, ami nagyon tetszik neki a képekben, az a pozitivitás. A helyzet miatt sokan a nehézségeket mutatták meg a képeken, de mivel én egy pozitív személysiég vagyok, szerettem volna pozitív oldalról megközelíteni a feladatot. A videón láthatjátok a részletet:
A teljes adást ezen a linken tudjátok megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=gYtKmfXjgQg&t=1480s
A TOP 10-be kerülés után az győzött, aki minél több lájkot gyűjtött össze Facebookon és Instagramon, de őszintén mondom, nekem már az is óriási dolgot jelentett, hogy eddig eljutott a képem.
A házi feladatoknak a karantén befejezésével lassan vége is lett. Szerintem nagyon sokan hálásak voltunk, hogy a karantén időszakát ilyen kreatívan tölthettük Paliéknak köszönhetően. Azt tudtam, hogy a győzteseket meg fogják hívni a Nánási Stúdióba, hogy átadják a nyereményeket, de ekkor még egyáltalán nem számítottam rá, hogy én is ott lehetek ezen a díjátadón….
... Szeptember elején kaptam egy emailt a Big Shot csapatától. Négyszer olvastam át, hogy ezt biztosan nekem akarták-e küldeni. Az üzenetben ugyanis az állt, hogy szeretettel várnak a Big Shot találkozóra, ahol találkozhatunk a stábbal és a versenyzőkkel is. Igaz, hogy házi feladat győztes nem lettem, azonban a TOP 10-es versenyzőket is várták a találkozóra, valamint az eredeti Big Shot verseny középdöntőseit. Mondanom sem kell, teljes izgatottság lett úrrá rajtam, hogy találkozhatok Paliékkal, valamint megnézhetem a Nánási Stúdiót. A találkozó nagyon jól sikerült, mindenki nagyon kedves és közvetlen volt. A Big Shot csapaton kívül ott volt Mici, Venci, Nóri és persze Sári kutya is. Átadták a nyereményeket, valamint kihirdették a karantén miatt félbeszakadt Big Shot verseny TOP 10 versenyzőjét, plusz a házi feladatok alapján vigaszágon még egy versenyző is bejutott, így 11 fotós versenyez, hogy ő lehessen a Big Shot nyertese. Azóta már fent van pár rész a versenyből, mindenkinek ajánlom, hogy nézze! Végre egy minőségi és inspiráló műsor, amiből még tanulni is lehet!:)
A Big Shot- Tied a kamera linkjei:
1. epizód: https://www.youtube.com/watch?v=bkmUNnMxHH8
2. epizód: https://www.youtube.com/watch?v=Py4qZN7BB1U
3. epizód: https://www.youtube.com/watch?v=ijUmv0h3urw
Ez az egész történet is egy olyan dolog, amit soha nem gondoltam volna, hogy ilyenben lesz részem. Most is, ahogy írtam ezeket a sorokat, 1000 wattos vigyor van az arcomon végig, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen élményekkel gazdagíthatom a #sosemfelejtemel listámat.
Alig várom a folytatást…