Search

A jelen és a múlt - Sanghaj arcai


2018 szeptemberében megérkeztem Sanghajba. Rengeteg videót és fotót néztem előtte a városról, próbáltam elképzelni, vajon milyen lehet egy ennyire fejlett, 26 milliós városban élni (még ha csak pár hónapig is).

Természetesen már az első napokban elindultam a barátnőimmel felfedezőtúrákat tenni. Igazából nem tudom megfogalmazni, hogy milyen érzések voltak bennem, mert felfoghatatlan volt az egész. Az óriási felhőkarcolók, a tömeg a metrón, az autósávok és a felüljárók lenyűgöző látványt nyújtottak., Amit a legérdekesebb volt látni, ahogy a régi és az új Sanghaj együtt létezik.


Az egyik ilyen rész, amit az első napokban meglátogattunk, a Jing'an templomnál van. A Jing’an templom (a nyugalom temploma) Sanghaj központjában található. Az ősök tiszteletére végzett szertartások kedvelt helyszíne volt a történelem során. Az 1930-as években Sanghaj leggazdagabb buddhista templomaként tartották számon. Nagyon sok turista látogatja folyamatosan, a templomba beérve a füstölőket meggyújtva a négy égtáj felé hajlonganak és imádkoznak. Ez volt az első alkalom, hogy egy buddhista templomban járhattam, több imaszoba is megtalálható, ahova Buddhának hoznak gyümölcsöket, virágokat, ajándékokat.

A megérkezésem után alig mertem enni a kínai ételekből, nem tudtam, hogy mit érdemes fogyasztani és mit kell messziről elkerülni...., de még szerencse, hogy a hazai szeretetcsomagom egy jó pár napig kitartott. Emlékszem, ott ültem a templom előtt várakozva a a lányokra, és közben a Nyíregyházáról vitt mézes puszedliket eszegettem.... :D



A Jing'an templom után a lányokkal kerestünk egy kis éttermet, hogy megebédelhessünk. Ahogy mentünk az étterembe, csak annyit láttunk, hogy egy fiú biztosítókötél nélkül mászkál a tetőn és szedi le plakátot az épületről, hát ilyet is újdonság volt látni...:D

A következő célállomásunk a Bund lett volna, azonban rossz helyen szálltunk le a metróról és a People's Square-n találtuk magunkat. Az itt található parkban tettünk egy sétát, hiszen aznap tele volt.... de miért is? Már korábban hallottunk róla, hogy van egy hely, ahol a kínai szülők a gyermekeiknek keresnek párt. Először ez elképzelhetetlen volt számomra, hogyan "működik", majd amikor megláttam a saját szememmel, nagy nehezen felfogtam, hogy ilyen tényleg van. Mivel a kínai fiatalok nagyon sokat dolgoznak és tanulnak, nagyon kevés idejük jut a magánéletükre. A szülők persze szeretnék, hogy egy jó családba házassodjanak be és elkezdjék a saját kis családjuk megalapítását. Ezért kijönnek erre térre és lapokra kiírják, mit kell tudni a gyermekükről: fizikai tulajdonságok (kinézet, magasság), iskolázott-e, mit dolgozik, néha még az is ott van, hogy mennyi a keresete, valamint, hogy milyen párt keres magának. A szülők, hogy ne a földre tegyék le ezeket a lapokat esernyőket tesznek ki és arra erősítik fel, így a parknak ezen része el volt lepve esernyőkkel: kínai tinder a való életben...



Szinte minden parkban van egy rész, ahol összegyűlnek a kínai emberek (többségében férfiak, de vannak nők is ) és egy kínai játékot, mahjongot játszanak. Mindenki teljes izgatottsággal követi végig a játékot. Ami nagyon tetszett Kínában az az, ahogy a parkokat kihasználják. Nem csoda, hiszen a város egyre jobban beépül, egyre kevesebb a zöld terület, de pont ezért igyekeznek arra figyelni, hogy minél több park legyen, és ezt az ott lakók igenis értékelik: az idősebbek játszanak, zenélnek, énekelnek, sportolnak, sárkányt eregetnek, a fiatalabbak rajzolnak, fogócskáznak. A parkokról majd részletesebben mesélek egy másik bejegyzésben :)


Pont egy szombati napon indultunk el a városnézésre, ezért az alapból rengeteg emberből még több rengeteg ember lett. Ahogy sétáltunk a Bundhoz, volt, hogy már csak tyúklépésben tudtunk haladni, annyian voltak. Sziget Fesztivál hangulatom lett teljesen, hiszen az az a hely, ahol ilyen tömegekben kell gyakran léteznünk... :D Azonban nagyon felkészültek, hiszen ilyen zsúfolt napokon rendőrök irányítják a forgalmat. De azt egyértelműen akkor megfogadtuk, hogy legközelebb nem szombati napon fogunk turistáskodni :D


A Bund.... ez volt az a hely, amit már nagyon vártam, hogy a saját szememmel láthassam. Miután megérkeztem, másnap este már itt kötöttünk ki. Ha annyit írok, hogy wowww egyszerűen nem írtam még semmit... sosem fogom elfelejteni, amikor egyszer csak felbukkant a Tv-torony és kerestem a leesett államat... Ez is maradt a kedvenc helyem, sokszor visszamentünk még, hiszen ez a kilátás volt a "nem hisszük el, hogy tényleg itt vagyunk". Azóta már a szobám falát díszíti a fényképe, de szerintem nem kell tovább magyaráznom, hogy miért ... #egyszerűenszerelem




A Yu Yuan, vagyis a "boldogság kertje" a Ming-dinasztia idején 1559-ben épült. Az egyik délután suli után mentünk el, szerintem mondanom sem kell, hogy természetesen 1000 ember volt. Sanghaj egyik olyan része, ahol a régi Kínát tapasztalhatjuk meg, az autentikus épületeket láthatjuk. Egy kicsit számunkra alapból is labirintus volt a hely, valamint a sok ember miatt is lassan haladtunk, megálltunk még fotózkodni párszor, szóval mire a kert bejáratához értünk, kiderült, hogy be is zárt :D Így ezen a délután a kert látogatása kimaradt...

Éttermek, boltok - ahol kézműves termékeket lehet venni - és különböző kis manufaktúrák találhatóak itt: például ékszerkészítők munkáját is meg lehetett tekinteni.



107 views0 comments

Recent Posts

See All