(Több részes blogsorozat)
Bevezetés
Éreztétek már azt, hogy elegetek van mindenből, elfáradtatok és csak meg akartok fogni egy hátizsákot, és útnak akartok indulni egy messzi, varázslatos helyre?
Hát én igen… és ilyenkor az első gondolatom mindig Bali volt.
Gimnazistaként azt hittük, hogy milyen sok kihívás van az életünkben, aztán jön az egyetem, amikor rá kell jönnünk, hogy akkoriban semmilyen nehézségünk nem volt… (és most már tudom, hogy az egyetemi nehézségek is el tudnak törpülni a nagy betűs élet kihívásai mellett).
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az egyetemi éveim simalibák voltak. ELTE kínai szak, majd mellé jött még a Corvinus: jó pár olyan nap volt, amikor tényleg csak annyit szerettem volna, hogy telepakolom a hátizsákomat, itt hagyok csapot-papot és elmegyek világot látni.
És ilyenkor csak egy helyre tudtam gondolni, Balira. Többször is neki ültem nézegetni önkéntes munkákat a szigeten (egyszerűen vágytam arra, hogy a szürke hétköznapok után valami más történjen velem), aztán végül sosem lett belőle semmi. Nem mondom, hogy nem lehetett rám nagy hatással az Ízek, imák, szerelmek…, amikor is a főhős Liz, hogy kiszakadjon az addigi életéből ellátogat Olaszországba, Indiába és Balira.
Bali évek óta a bakancslistám első pontja volt. Mivel naplemente függő vagyok, és valahogy Bali mindig is a szabadságot jelentette számomra, nagyon el szerettem volna jutni. Azonban innen Magyarországról messze van és nem is olyan olcsó a kijutás, így nagyon messzinek tűnt ez az álmom.
Aztán jött 2018 szeptembere, amikor kiutaztam Sanghajba 5 hónapra, hogy tanuljam a kínai nyelvet. Sokat gondolkodtam, hogy oldjam meg az itthoni egyetemet, hazajöjjek-e rögtön a kínai vizsgák után, hogy meglegyen a vizsgaidőszakom a Corvinuson, de aztán rájöttem, hogy felesleges hazasietnem. Inkább passziváltam az egyetemen egész évre és úgy vettem meg a hazafelé szóló repjegyemet, hogy a kínai vizsgák után még volt két szabad hetem, ahova utazásokat terveztem.
Nem fogok túlozni…mikor kiértem Sanghajba, már az első héten nézegettem a repjegyet Balira és leesett az állam, hogy már pár tízezer forintért el lehet oda jutni. Tudtam, hogy mennem kell, hiszen most vagyok a legközelebb hozzá. Ha most nem, ki tudja mikor fogok eljutni.
Természetesen nem ment minden olyan egyszerűen… kérdéses volt, a vízumommal hogyan tudom megoldani, ha elhagyom Kínát pár hétre, vissza tudok-e menni, hiszen a repjegyem Sanghajból már meg volt véve Magyarországra, így mindenképpen vissza kellett jutnom a városba. Mivel én csak félévre mentem, így nekem nem kellett tartózkodási engedélyt kérnem, akik egy évre mentek, ők kaptak, és azzal elhagyhatták az országot és bármikor visszamehettek. Akkor elkezdtem több helyen is érdeklődni, főleg a Sanghajban élő magyaroktól, hogy ők tudnak-e valamit arról, tudok-e ilyen papírt kérni, hogy elhagyhassam az országot, de vissza is jöhessek. Azt mondták, hogy az egyetem szokott ilyen papírt adni. Meg is érdeklődtem, azonban közölték velem, hogy csak akkor tudnak adni, ha január 11. előtt utaznék (suli időben), utána már nem, hiszen vége van a sulinak…. így akkor az egész veszett fejsze volt, szinte már le is mondtam az egész tervemről.
Azonban időközben jóban lettem egy lengyel lánnyal, Aniaval, akivel megbeszéltük, hogy akkor abban a két hétben utazzunk együtt. Egy decemberi péntek este vetettem fel Aniának, hogy mit szólna Balihoz?? Először gondolkozott, majd másnap már írta, hogy úristen, ő most utána nézett, és hogy mennyire szép hely, oda el kell mennünk. Ekkor kicsit le kellett állítanom a lelkesedését, hiszen nem tudtam, hogyan tudnám megoldani, hogy elhagyjam Kínát, de utána még Sanghajból tudjak hazautazni. Csak azt tudtam, hogy nagyon-nagyon szeretném, ha ez sikerülne. Már korábban hallottam a pár napos tranzit vízumról Kínában és erre számítottam, hogy ezzel meg lehet oldani. Írtam egy emailt a konzulátusnak és visszaírták, hogy a repülőtér tájékoztatása szerint nem gond, hogy előtte Kínában tartózkodtam hosszabb ideig, így is igénybe vehetem a pár napos vízumot, csak meg kell lennie a következő országba szóló repülőjegyemnek és érvényes útlevélnek…… így december végén el is kezdhettük szervezni a BALI kalandunkat.
Amikor ezt elmondtam Aniának, teljes lázban égtünk, hogy teljesülhet egy nagy álmunk.
El is kezdtük nézegetni a repülőjegyeket, a programokat. Több embernek is írtam, akik már voltak kint, hogy mit ajánlanak, valamint azt tudtam, hogy Balin vagy motorral vagy sofőrrel lehet közlekedni, így kellett találni valakit, aki a sofőrünk lesz. Az utazómajmos facebook csoportban is keresgéltem, valamint az egyik ismerősöm is Putut ajánlotta. Írtam neki, és ő máris visszaírt több programlehetőséget. Minden napra összeírt programot árral együtt. Putu volt a kint töltött 2 hét alatt a sofőrünk, de nem is sofőrnek nevezném, hiszen már az első nap után a barátunknak nevezhettük. Rengeteget segített nekünk és igazából nagyon sok élményt és emléket neki köszönhetünk.
(Sajnos, a vírus miatt nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen ők csak is a turizmusból éltek és már több, mint egy éve nincsen munkája. 4 gyermek édesapja.. borzasztó látni, hogy milyen nehéz napokat élnek meg, még úgyis, hogy igyekszem őket segíteni.
Ha visszaáll az élet és van lehetőség utazni, szívből ajánlom nektek: https://www.facebook.com/putu.balidriver.90 instagram: @cawiwa_bali_tour - nagyon sok magyar vendége volt már, és nagyon szereti a magyarokat és Magyarországot).
Balira Kuala Lumpuron keresztül repültünk, ahol még megaludtunk két éjszakát, hogy kicsit belekóstoljunk a malajziai életbe is, majd Balira érkezve az első utunk Canggu városába vezetett. Előre próbáltunk egy beosztást csinálni, melyik nap, melyik városban legyünk. Olvastuk, hogy érdemes több helyre szállást foglalni, én az összes szállást a Booking oldalán foglaltam le. A tervünk ( a város neveire kapcsolva megtaláljátok a szállásokat) : Canggu, Ubud, Amed , Gili Air, Uluwatu volt… január 14-től 28-ig voltunk a szigeten. Időközben kicsit változott, hol mennyi napot töltöttünk, valamint Amed-et töröltük Putu javaslatára: Canggu 2 nap, Ubud 5 nap, Gili Air 5 nap, Uluwatu 3 nap. A legdrágább szállásunk Gili Air-en volt, amely 5 éjszakára kb. 25.000 Ft. volt és szinte mindegyik szállás tartalmazta a reggelit is (ami mindig isteni volt).
De vajon mi történt, amikor nem indult vissza a hajó Gili Air szigetéről Balira, vagy amikor egy majom ellopta a papucsomat?
Az biztos, hogy ezt az utunkat igen is egy nagy kalandnak lehet hívni…
A BALI sorozatom következő részeiből minden kiderül…, tartsatok velem!:)